 |
| Százados házacska |
Torockónál elhagyjuk Aranyosszéket, s meg nem állhatjuk, hogy be ne nézzünk a következő magyarlakta faluba Hegyalja felé menet. Torockószentgyörgy az a falu. Orbán Balázs is megemlékezik róla, imigyen:
"A falu T idomban épült, egyik hosszabb utczája egyenes vonalban húzódik északról délnek, míg másik nyugati irányban messze felnyúlik a Havas-patak mellett azon nyugati körirányú hegykebelbe, melynek környezetén és hátterében a legszebb idomú havasok vannak csoportosítva. A Havas-patak völgye fölött mint kövült felhőtömeg emelkedik a roppant Ordoskő."
Eddig Orbán Balázs, hogy halljuk a szót: Ordoskő, s mondjuk a szót: Ordoskő, mert azt jó hallani, jó mondani. Meg aztán, hálátlan az ember, hát még ha garabonciás, s nem is annyira a falu érdekli, nem is annyira a legnagyobb parancsolat: a Mindennapi Megmaradás, hanem a határban emelkedő legendás vár.
Ákos nembéli Toroczkai Illés vajda emelte a szentgyörgyi várat még a tatárjárás előtt. S a kézdi székelyek a Toroczkaiak vezetésével 1285-ben visszaverték a Székelykőt ostromló tatárokat, amiért is hálából IV. László királyunk nekik adományozta "Castrum Toroczkót", s hozzá az uradalmat.
Aztán, hogy miként is ment itt az élet az elkövetkező hat évszázadban?
Bizonyára csak úgy, ahogyan az máshol is a Kárpátok karéjában, ahol beszélték, vagy csak értették a magyar szót. Miközben komótosan bandukolunk felfelé a várromhoz, egy frissen szerzett balladával szórakoztatom a mellettem szuszugó társaimat: az ifjú Toroczkay úrfi és a toroczkószentgyörgyi szép molnárlány szerelméről szól a rögtönzött történet, ami volt, vagy nem volt, vagy ki tudja? Mert balladák voltak, ami több mint ezeregyszáz éve történik a Kárpátok alatt, az mind ballada. Ballada a büszke vár története, és ballada a falubéliek megmaradása, de ballada az is, amikoron elindult innen, vagy máshonnan a "legkisebb fiú" szerencsét próbálni, batyusan, hamuba sült pogácsásan .... És ballada ma már az is, hogy Dózsa keresztesei feelégették ezt a semmi közepén álló büszke várat - de akkor újjáépült. Aztán 1704-ben Tiege osztrák generális parancsára felrobbantották - és nem épült fel soha többé. Most már a környék legöregebb varjúi sem emlékeznek, milyen volt lakottan, ám a környék legifjabb lurkói is látják, hogy büszke vár ez, még holtában is.
S ahogyan büszkék voltak a Toroczkaiak, a környékbeli székelyek és szászok, büszkék a hegyek, büszkék a szegényes porták - büszke ember volt Brassai Sámuel is, a falu szülötte, ki ebből a szegénysorból lett polihisztor, egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Hát ehhez bizony nem elég tehetség, szorgalom - ehhez hit kell és büszkeség. Bőség helyett e kettőből van sok errefelé.
