Mászd meg a Székelykövet!

 

Természetesen, ha Torockón jár az emberfia, és épkézlábnak érzi magát, a Székelykövet meg kell másznia. Már csak azért is, mert egy helybéli mondás szerint aki életében legalább egyszer nem mássza meg a Székelykő csúcsát, az úgy hal meg, hogy soha nem tudta meg az élete értelmét.

Nos,  ebben a tudatban mi magunk is nekivágtunk a hegynek. Mert bizony ez már hegy a maga 1129 méter tengerszint feletti magasságával, vagyis magasabb mint a Kékes-tető.

 A szikla nevének eredete a tatárjárás idejére tehető: az ostrom alól a falut kézdi székelyek mentették fel, akik ennek fejében megkapták a hegytetőn akkoriban álló várat és annak környékét.

 

A tündekastély tornyai 

 Legkisebb Dorottya lányom némi meseköltés után volt csak hajlandó nekivágni a túrának. A tündék elveszett csodás palotáját kerestük, s véltük felfedezni a sziklaormokban. Megbeszéltük a  "világ gonoszra fordulásának" dolgát, hogy miért is mentek el a  tündék ebből a világból, s hogy örököseik mi, emberek vagyunk.S a dolgunk nem más, mint a jó dolgok ápolása, s a gonosz megtagadása. Gyermeki, s talán pont ezért mélyen bölcs filozófia: ráleltünk a bölcsesség útjára .

 Eleinte a hegy oldalában egy lankás réten sétáltunk felfelé. Mire elértük a sziklás részt, melegünk lett. Pedig a java csak ezután következik.  Az egyre meredekebb a  szurdok a gerincre vezet fel. Innen fél Erdélyt belátni. Nyugaton tisztán látható a Gyalui-havasok, északkelet felé halványan a Kelemen-havasok, ettől délre a Görgényi-havasok vonulata is kivehető. Jól látszik Torda az Aranyossal, keleten a Maros kanyarulatai csillognak a párában. Fenséges látvány.

Előttünk a mélyben Aranyosszék két magyar falucskája, Torockó és Torockószentgyörgy, dacolva az idővel és asszimilációval, nyakasan, konokul,  "szórványmagyarként" küzdenek a megmaradásért.

Ülők a Székelykő tetején, s kavarognak a gondolatok: az jut eszembe,hogy nekünk, magyarországi magyaroknak kötelességünk harcukban minden erőnkkel segíteni őket. Aztán eszembe jut egy Trianonról szóló írás, melyben a szerző az okok között többek között azt emeli ki,hogy a török hódoltság elmúltával nem tudtuk "belakni" a Kárpát-medencét.Kevesen voltunk. S most? Lehet, hogy többen vagyunk, "csak nem elegen"? Mit tehetünk? Talán annyit, amit most tettem, felhoztam a Székelykőre két gyermekemet, megmutatva nekik, amit itt láttok, az mind a tiétek. Mert hiába Trianon, hiába az elorzás szándéka, hiába a megvadult anyagi világ minden fondorlata,  ahol otthon érezzük magunkat, az a hely a mienk. S mi, a Székelykő tetején, belátva fél Erdélyt otthon voltunk.  Lehet, hogy ez a felismerés lenne az élet értelme?