Mostan vagyon az unalom ideje

Toronyóra ...

Január... bizony a nemszeretem hónapok közé tartozik. A nem történik semmi, sosem történik semmi ideje. Ilyenkor igencsak kutatni kell a bugyellárisban egy-egy csörgő krajczár után, és ha nincs krajczáros, akkor bizony csavargás sem nagyon vagyon. Ülünk tehát otthon, a befűtött cserépkályha mellett, s ha képesek vagyunk a televízió 56 csatornakínálatának kényszere alól kitörni, akkor mondjuk olvasgat az embernek fia - lánya. (Ki-ki miként szereti.)

Behavazódott a Trabant

Aztán, ha nagyon eluntuk már magunkat odahaza, s a csavargóvér mégiscsak berzenkedik bennünk, hát egy-egy sétát városunkban is tehetünk, - ha más társaságunk nem akad - hát hűséges kutyusunkra pórázt, s hajrá előre! Így tettem én is, s Orosházán, a korai téli estben ez a néhány kép sikeredett.

Katolikus templom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lelkészlak

"Erős vár a Mi Istenünk!"

Utazások Stroll Wagabonddal: Utazások Stroll Wagabonddal: Nagykároly

Utazások Stroll Wagabonddal: Utazások Stroll Wagabonddal: Nagykároly: Utazások Stroll Wagabonddal: Nagykároly

Castrum Toroczkó - "világon mindig az a legszebb, ahol valamikor otthon voltunk...!" (Wass Albert)

Százados házacska

Torockónál elhagyjuk Aranyosszéket, s meg nem állhatjuk, hogy be ne nézzünk a következő magyarlakta faluba Hegyalja felé menet. Torockószentgyörgy az a falu. Orbán Balázs is megemlékezik róla, imigyen:
"A falu T idomban épült, egyik hosszabb utczája egyenes vonalban húzódik északról délnek, míg másik nyugati irányban messze felnyúlik a Havas-patak mellett azon nyugati körirányú hegykebelbe, melynek környezetén és hátterében a legszebb idomú havasok vannak csoportosítva. A Havas-patak völgye fölött mint kövült felhőtömeg emelkedik a roppant Ordoskő."

Eddig Orbán Balázs, hogy halljuk a szót: Ordoskő, s mondjuk a szót: Ordoskő,  mert azt jó hallani, jó mondani. Meg aztán, hálátlan az ember, hát még ha garabonciás, s nem is annyira a falu érdekli, nem is annyira  a legnagyobb parancsolat: a Mindennapi Megmaradás, hanem a határban emelkedő legendás vár.

Ákos nembéli Toroczkai Illés vajda emelte a szentgyörgyi várat még a tatárjárás előtt. S a kézdi székelyek a Toroczkaiak vezetésével 1285-ben visszaverték a Székelykőt ostromló tatárokat, amiért is hálából IV. László királyunk nekik adományozta "Castrum Toroczkót", s hozzá az uradalmat. 

Aztán, hogy miként is ment itt az élet az elkövetkező hat évszázadban? 

Bizonyára csak úgy, ahogyan az máshol is a Kárpátok karéjában, ahol beszélték, vagy csak értették a magyar szót. Miközben komótosan bandukolunk felfelé a várromhoz, egy frissen szerzett balladával szórakoztatom a mellettem szuszugó társaimat: az ifjú Toroczkay úrfi és a toroczkószentgyörgyi szép molnárlány szerelméről szól a rögtönzött történet, ami volt, vagy nem volt, vagy ki tudja? Mert balladák voltak, ami több mint ezeregyszáz éve történik a Kárpátok alatt, az mind ballada. Ballada a büszke vár története, és ballada a falubéliek megmaradása, de ballada az is, amikoron elindult innen, vagy máshonnan a "legkisebb fiú" szerencsét próbálni, batyusan, hamuba sült pogácsásan ....
És ballada ma már az is, hogy Dózsa keresztesei feelégették ezt a semmi közepén álló büszke várat - de akkor újjáépült. Aztán 1704-ben Tiege osztrák generális parancsára felrobbantották - és nem épült fel soha többé. Most már a környék legöregebb varjúi sem emlékeznek, milyen volt lakottan, ám a környék legifjabb lurkói is látják, hogy büszke vár ez, még holtában is.

S ahogyan büszkék voltak a Toroczkaiak, a környékbeli székelyek és szászok, büszkék a hegyek, büszkék a szegényes porták - büszke ember volt Brassai Sámuel is, a falu szülötte, ki ebből a szegénysorból lett polihisztor, egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Hát ehhez bizony nem elég tehetség, szorgalom - ehhez hit kell és büszkeség. Bőség helyett e kettőből van sok errefelé.

Utazások Stroll Wagabonddal: Nagykároly

Utazások Stroll Wagabonddal: Nagykároly

Nagykároly

Álombaszenderült Város. Hogy mikor kezdődött az álom? Talán akkor, amikor elmenekültek ősi kastélyukból a grófkisasszonyok, és a tündérekkel, a boszorkányokkal, koboldokkal, a garabonciásokkal a mesék, a legendák, a mondák is mélyen elrejtőztek az Ecsedi-lápban. A lápban, melyet ma már nem egykönnyen lát meg az utazó, hiszen a modern világ nem tűrte vad szépségét. Nem volt elég hasznos. De a láp ott vár láthatatlanul, várja a feltámadást, mikén a Város: Nagykároly is várja a gróf úr és a kisasszonyok visszatértét kimondatlanul.

Szóval a város álomba szenderült. Akkor, azon az őszirózsákkal terhes őszön, mikoron minden a visszájára fordult, vagy akkor amikor megtörtént a megtörténhetetlen, az elképzelhetetlen. Amikor Mária országa Golgotát járt, megfeszíttetett, és szétszablaltatott, amikor a butaság, az irígység, az árulás és a gonoszság diadalmas tort ült szegény Magyarország felett.

És álomba szenderült a kastély is. Nagy, hosszú, mély álomba merült. Közel kilenc évtizede álmodja, hogy az ebédlőben még együtt van a család, a budoárban a grófkisasszonyok készülnek az esti bálra, s a bálteremben már hangolnak a zenészek, a konyhán készül a sok finomság, és libériás inasok fáklyákkal várják a vendégek érkezését. És a hosszú álom alatt berendezését az osztályharc jegyében elrabolták, csillogása megkopott, és az őt körülvevő park elvadult. Aztán a mély álomból félig megébredt, mert érezte, hogy valami változott. Megcsinosították, ismét berendezték. Már csak szendereg, és szendergésében azt álmodja, hogy talán jön a gróf, vagy az arra érdemes, és termeibe ismét visszatér a fény, szobáiba a nevetés és a bálteremben a harsány rigmusok, barbár parancsszavak  helyett felcsendül a remény halk szimfóniája.

Mászd meg a Székelykövet!

 

Természetesen, ha Torockón jár az emberfia, és épkézlábnak érzi magát, a Székelykövet meg kell másznia. Már csak azért is, mert egy helybéli mondás szerint aki életében legalább egyszer nem mássza meg a Székelykő csúcsát, az úgy hal meg, hogy soha nem tudta meg az élete értelmét.

Nos,  ebben a tudatban mi magunk is nekivágtunk a hegynek. Mert bizony ez már hegy a maga 1129 méter tengerszint feletti magasságával, vagyis magasabb mint a Kékes-tető.

 A szikla nevének eredete a tatárjárás idejére tehető: az ostrom alól a falut kézdi székelyek mentették fel, akik ennek fejében megkapták a hegytetőn akkoriban álló várat és annak környékét.

 

A tündekastély tornyai 

 Legkisebb Dorottya lányom némi meseköltés után volt csak hajlandó nekivágni a túrának. A tündék elveszett csodás palotáját kerestük, s véltük felfedezni a sziklaormokban. Megbeszéltük a  "világ gonoszra fordulásának" dolgát, hogy miért is mentek el a  tündék ebből a világból, s hogy örököseik mi, emberek vagyunk.S a dolgunk nem más, mint a jó dolgok ápolása, s a gonosz megtagadása. Gyermeki, s talán pont ezért mélyen bölcs filozófia: ráleltünk a bölcsesség útjára .

 Eleinte a hegy oldalában egy lankás réten sétáltunk felfelé. Mire elértük a sziklás részt, melegünk lett. Pedig a java csak ezután következik.  Az egyre meredekebb a  szurdok a gerincre vezet fel. Innen fél Erdélyt belátni. Nyugaton tisztán látható a Gyalui-havasok, északkelet felé halványan a Kelemen-havasok, ettől délre a Görgényi-havasok vonulata is kivehető. Jól látszik Torda az Aranyossal, keleten a Maros kanyarulatai csillognak a párában. Fenséges látvány.

Előttünk a mélyben Aranyosszék két magyar falucskája, Torockó és Torockószentgyörgy, dacolva az idővel és asszimilációval, nyakasan, konokul,  "szórványmagyarként" küzdenek a megmaradásért.

Ülők a Székelykő tetején, s kavarognak a gondolatok: az jut eszembe,hogy nekünk, magyarországi magyaroknak kötelességünk harcukban minden erőnkkel segíteni őket. Aztán eszembe jut egy Trianonról szóló írás, melyben a szerző az okok között többek között azt emeli ki,hogy a török hódoltság elmúltával nem tudtuk "belakni" a Kárpát-medencét.Kevesen voltunk. S most? Lehet, hogy többen vagyunk, "csak nem elegen"? Mit tehetünk? Talán annyit, amit most tettem, felhoztam a Székelykőre két gyermekemet, megmutatva nekik, amit itt láttok, az mind a tiétek. Mert hiába Trianon, hiába az elorzás szándéka, hiába a megvadult anyagi világ minden fondorlata,  ahol otthon érezzük magunkat, az a hely a mienk. S mi, a Székelykő tetején, belátva fél Erdélyt otthon voltunk.  Lehet, hogy ez a felismerés lenne az élet értelme?

Ahol kétszer kel fel a Nap

Torockói reggel

Kevés hely van a világon, amely azzal dicsekedhet, hogy ott bizony minden reggel kétszer jő fel a Nap. Nos, ha csudát akartok látni, akkor javaslom látogassatok el a Székelykő és a Várkő hegyek völgyében megbúvó Torockóra. Bizony mondom néktek Atyámfiai: csudát láttok ott . S nem csupán azért, mert a falut keletről határoló Székelykő felől valóban kétszer kel fel a Nap, - először a hegynek északi lábánál, majd bekúszván a hegy mögé, annak tetejéből bukkan elő ismét - hanem azért is, mivel ilyen gyöngyszemet, mint maga a falu, nem gyakran láthattok.

Ahogyan a Székelykő mögül kibukkanó Nap másodjára látja a falut

Az unitárius templom


Az erődtemplom kapuja

Megbújva a templomtorony


A Felső sor házai: itt lakott a falu előkelősége, a vashámor tulajdonosok

Séta a faluban

Szabályos négyszög alakú Főteret fehérre meszelt, a XIX. század első felében épült hosszú házak határolják. A térnek közepében a XVIII. században épült unitárius erődtemplom, attól északra a "Nagy Vajor", azaz a forrásvizet bőségesen csurgató kút, itatóvályúval, majd a mosásra használt két medencével.

A Nagy Vajor


Mosás a Nagy Vajornál

A templom mellett sajnos szocreál épületegyüttes csúfoskodik, melyben a falu egyetlen reggel és este nyitva tartó boltja üzemel. Szállásadóm, Tóbisch Lehel barátom elmondása szerint ezzel a '70-es években, a Ceausescu-éra idején erőszakolták meg vele a falut, aztán "úgy maradtunk" -mesélte mosolyogva.
A Fő tér déli szegelletében körül kerítve ortodox templom áll, melyben a helybéli pópa, no meg a kertet gondozó öregasszony imádja minden vasárnap, s nagyobb ünnepekkor a "román Istent".
A pópáról - ki szállásunktól két házzal arrébb lakott, bérendezvén magának a papi hivatalt - mesélte Lehel barátom, ideköltözése után hozzálátott az épület felújításának. No, látják ám egy reggelen, hogy valami csudálatosan színes csempével kezdé leburkolni az épületnek utcai homlokzatját. Összegyűlvén a falunak vezetősége illendően küldöttséget menesztettek a román paphoz, mondván néki: Nem lesz ez így jó! Merthogy a színes csempe ugye nem klappol az immáron két évszázados faluképpel, amely mellesleg 1999. óta Európa Nostra-díjas, s szeretnék, ha a Világörökségnek részévé nyilvánítanák. A román pap türelmesen meghallgatá az előljárok beszédjét, s választ sem mondván, azon minutában nekiesett, a már felrakott csempét leverte, s a házát a hagyományoknak megfelelően fehérre meszelte. Azóta szinte ő követi leghűségesebben a hagyományokat.
Ha idelátogatsz vándorló barátom, s van rá időd, s testbéli tehetséged, ne hagyd ki a Székelykő megmászását. A lihegés és kapaszkodás után roppant lenyűgöző látványban lesz részed fentről.

És persze szóljunk a kulináris élvezetekről is, mit a vendéglátók jóvoltából a helyi konyha nyújt számunkra. A sok finomság közül talán a reggelire feltálalt zakuszkát, s az estebédre fogyasztott kovászolt apró káposztából, s édes káposzta levelébe csomagolt töltött káposztát ajánlom figyelmetekbe.

Hazafelé

Hold-felkelte az unitárius templom felett

Kedves úton lévő Barátom! Ha arra jársz, s kicsiny időd is van csupán, Torockóra térj be, hogy az estebéd után kiülvén a Nagy Vajor mellé, szemlélve a jövő-menő népeket, a legelőről hazatérő csordát, s a főlénk magasodó Székelykő, Várkő csipkézett karsztszirtjeit, a vendéglátóktól kapott jó szó által rálelj lelkednek harmóniájára.



A vízimalom kereke és árka